Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Ejtőernyős Zászlóalj harca Isaszeg térségében

 Az 1. Ejtőernyős Zászlóalj harca Isaszeg térségében 1944. XI. 12 - 22 között Isaszegre késő éjjel érkezett az ejtőernyős alegység. Másnap, 13-án, kb. 11-kor délelőtt írásos parancsot kaptak: „ Az az orosz erők az előttünk levő védőállásokat áttörték, az 1. Ejtőernyős Zászlóalj azonnal foglaljon védőállást Isaszeg Keleti szegélyén. Erőltetett menetben értek el a magaslat aljához. Két század a magaslaton ásta be magát, a többi pedig az Északra levő szőlőben foglalt állást. Katonáink a szakadó esőben aknatűzben, a mesterlövészek tüze alatt ásták be magunkat. 14-én orosz támadás indult a Tápiótól Északra beásott 2. század ellen. A vonal ide-oda hullámzott. Többször közelharcra került sor; késő délután az oroszok a támadást feladták, de pár száz méterre vonultak vissza. A Kovács század 4 halottat, 3 súlyos sebesültet vesztett. A német hadosztály vezérkari főnöke azt mondta a magyar kollégájának, hogy ők „még soha sehol nem láttak olyan vagányokat (Mordskerl, szó szerint: ölésre kész fickók, vagy halált osztó kölykök), mint Tassonyi és csapata.” 15-én, tekintettel Soroksáron nagyon megcsappant állományra és a nagyon széles arcvonalra, a nyílt terepre, - a támpontok csak „fészekszerű” hézagos megszállására volt lehetőség. Nappal a mozgás, sebesültek hátraszállítása lehetetlen volt a nyílt terep miatt. A tucatnyi harckocsival támadó ellenségnek sikerült az egyik előretolt fészket lerohannia és az ott még életben maradt hét főt fogságba ejtenie. Az orosz harckocsi ágyúk a tűzfegyverekre vadásztak, így akarták meggyengíteni az ejtőernyősök kitartását. Az itteni harcok alatt a magyar katonák ezért 11 géppuskát vesztettek el. A harckocsik éjjel visszavonultak.. 16-án „9 óra körül tőlünk DK-re 2 km-re előttünk széles tűzfüggöny volt, majd a védelemben levő alegységek meglátták nagy tömegben támadó orosz gyalogságot. Az előretolt állásokat a németek feladták, és a magyarok nem is tudtak arról , hogy egy német szakasz eléjük került. Délelőtt megsemmisítő tüzet kapott a dombtetőn levő század, majd az oroszok erős támadása következett. A jól megszervezett tűz megállította a támadókat, majd oroszok súlyos veszteségeket szenvedve pánikszerűen visszamenekültek. A század, megsemmisítő, gyilkos tűzben csodálatosképpen „csak” hét halottat és néhány sebesültet vesztett. 17-én válságosra fordult helyzet. A jobb szárnyon állandóan hallható volt a lánctalpas szállítókocsik zörgése , amely az ejtőernyősök bekerítést készítette elő.” 20-án már oroszok gyalogság gyülekezését is észlelték az aknavető állástól kb. 1 km-re a szárnyon. Szerencsére a köd felszakadt, ennek következtében az arcvonal előtt minden akció szünetelt. A németek a hősies harcok elismeréseként „I. és II. osztályú vaskereszttel tüntették ki az magyar ejtőernyős zászlóalj parancsnokát Tassonyi századost. Még aznap, egy szakasz erejű vállalkozás során esett el Kökény József főhadnagy. 22-én éjjel a megmaradt ejtőernyősöket Isaszegre visszavonták, majd Pápára szállították. A zászlóalj Isaszegi a védelmi harcaiban állománya kb. 40%-át elvesztette.